A Pirkad lemeztelenített, radikális testisége után Hód Adrienn új produkciója érzelmi láncolatra fűzött fizikalitás. A folytonos mozgással létrehozott révületben megnyílik a tudatalatti. Szilánkos nemiség, ösztönből öklendezett áriák, a tabukkal szembemenő, vaskos, mégis finom, érzékeny humorú játék. Négy táncos szituatív torzókban, saját belső történelmükbe gabalyodva. Égi és földi minőségek alkudozása, győzelem a nagykörúti realitás felett. 

A halandóság feltételeit a 2015-ös év 20 legkiemelkedőbb előadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi kortárstánc hálózat

Előadók: Marcio Canabarro, Cuhorka Emese, Garai Júlia, Molnár Csaba
Zenei konzultáns: Mizsei Zoltán
Konzultáns: Sőrés Zsolt
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Koreográfia: Hód Adrienn
Zene: Liszt Ferenc

Bemutató: 2014. szeptember 9., MU Színház

"Hód műveiben rendre kirajzolódik sajátos munkamódszere is, amely bizonyos szempontból azonos a művel; transzparenciájában titok marad, ugyanakkor kialakultságában is nyitott, izgalmas és termékenyítő bizonytalanságokat rejt. Feszültségét a különböző eredőjű improvizációs módok kvázi szabadsága és a struktúra meghatározottsága együttesen adja. Az összeszokottságában is egyéniségeket mutató nagyszerű előadói kvartett érzi és éli a darabot, s benne és általa önmagát. A változatos, olykor extrém módon viselt ruhadarabok, fejre tekert pólók, elfordult melltartók, farpofák közé szorult gatyák részben felfedik a „mozgó anyag szerkezetét", az izmokat, ízületeket, mellett, herezacskót, péniszt, amit most egy női kéz is megragad, ám a szerv, hál' istennek, a szakítópróba ellenére is helyén marad... De épp a legszélsőségesebb akciókból hiányzik minden erotika; valamiképp tárgyiasulnak a testrészek, sőt, a testek is, s ebben az eszközjellegű múlandóságban van valami démoni, valami több a testnél, egy öntudatlan, tudatmélyi elem, amit már nem lehet megszólítani. Valami reménytelenül infernális. Haláltáncszerű." Péter Márta: A halandóság feltételei adottak, tanckritika.hu, 2014. szeptember 11.

"Kíváncsiság és szégyenérzet nélkül nyúlnak ruhához és testhez: mindent szabad, ami nem tilos. És most semmi sem tilos. (...) A kötőfékek nélküli létezésben való találkozások, az egymással és önmagukkal való játszás folyamatos elfogadása, ahogy a másik iránti feltétlen bizalom szintén, előre-hátra szétömlik az előadáson. Mint tudjuk, egyszer aztán a Paradicsom is bezár. Tényleg tudjuk? (...) Hód Adrienn olyan alkotó koreográfus, aki ha botlik, ezt is előrefelé teszi. Ráadásul az utóbbi évek jelölései és az évad legjobb kortárs táncelőadásának járó Lábán Rudolf-díj kétszeri elnyerése jelzi, hogy mostanában nem nagyon botlik.” Török Ákos: Zajok az édenkertből, 7óra7, 2014. szeptember 16.

„Hód stílusparódiát csinál, mely használja, de élből kifigurázza az opera- és színjátszás kulisszahasogató kliséit (első tétel), a klasszikus balett manírosságát (harmadik tétel), sziporkázóan játszik a giccsel (második tétel), miközben hangsúlyosan épít a táncosok önmagából kivetkező, nyersen brutális, zsigeri színpadi létezésére is: szinte kiparancsolja belőlük soha nem látott arcaikat” Králl Csaba: Őrültséggel teljes, revizoronline.hu, 2014. október 14.

„Ha valaki csak úgy, véltelenül téved be az előadásra egy fesztiválon, előfordulhat, hogy felháborodottan távozik, de az is megeshet, hogy az utcáról hív be emebreket, nézzék meg ők is, milyen meghökkentő és mulatságos ez a cirkusz. Esetleg akad, aki egyenesen abban kezd hinni, hogy a nemzetközi kortárstánc-összeesküvés Monty pYTHON társulatával van dolga, és egy életre a lekötelezettjük marad, mert új értelmet nyer intepretációjukban minden, amit eddig a táncról gondolt. Az ilyen néző az klasszikus balettet is magához öleli, és az Operába mulatni jár majd hétvégente.” Sisso, Magyar Narancs, 2014. december 11., 26. évf. 50. sz.

Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Budapest Főváros IX. kerület, Új Előadóművészeti Alapítvány, Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, OFF Alapítvány, Zagreb Dance Company & Art Centre Svetvincenat